Irány a beubulodás!

Ma átgondoltam, milyen csodálatos lenne, ha mindenkit és minden helységet, utcát, országot, hegyet, völgyet, folyót Ubulkának hívnának. Akkor mindenki elmondhatná magáról, hogy ubulka nemzetiségű, Ubulkában, az Ubulka utcában lakik, Ubulka a neve is. Ubulka szakon végzett, ubulka szinten, mert az osztályok számát, mint megkülönböztető tényezőt is el kellene törölni, sőt a tudományos fokozatok is mind ubulkák lennének. Így soha senki nem kerülhetne kellemetlen helyzetbe. Ahogy a szakma és vállalat is ubulka lehetne, és a napszakok, meg az órák is, tehát ubulka időszakban, ubulkányit ubulkázhatna mindenki. A nagy és kis szobrok is ubulkák lennének, sőt maga a szobor is Ubulka. A színeket sem lehetne elképesztő nevekkel illetni. Volna az alapubulka, de már az alapot is ubulkának kellene nevezni, tehát az ubulka ubulka, és mert nem különbözetünk meg semmit, több kis ubulka-ubulka lenne.

Minden ubulka ubulkául beszélne, még akkor is, ha nem értenék egymást, és az ubulka ABC, ubulka betűivel ismerkednének az ubulok… helyesebben ubulkák.

A játékok is csak ubulkák lehetnének és a hazugság, gonoszság, szeretet, béke, mind ubulka, ubulka, ubulka és ubulka lenne.

Az igenek és nemek egyaránt ubulkák lennének, de a virág- és állatnevekben sem férne meg a jelenlegi rémes széthúzás. Egyébként miért kell azt mondani, hogy virág meg állat, mikor azt is lehet mondani, hogy ubulka meg ubulka?

Az egész nyelvet át lehetne alakítani, és minden szó ubulka lenne. Így már, azt hiszem, meg is értenénk egymást. Ubulka, ubulka, ubulka, ubulka, ubulka és nem ubulka. Az „és nem”, helyesen: ubulka, ubulka. Tehát: Ubulka, ubulka, ubulka, ubulka, ubulka, ubulka, ubulka, ubulka.

Ezt itt még ó-nyelven kérdezem, remélem, világos voltam?