Értük és helyettük

Íme, kedves barátaim, felhajóztunk ezen az irdatlan folyón, egy hete utazunk árral szemben, és ha hiszik, ha nem, két napig nem láttuk a partokat sem. Nem egy csermelyke, az biztos! Most itt fenn, valami oldalágon, végre emberekbe botlottunk, ruhátlanok, viskókban laknak. Nézzük szegényeket, csak úgy sugárzik róluk a tudatlanság, amit ők boldogságnak vélnek, holott szegények. Elsötétült, ősi életformák rugalmatlan fenntartása következtében, ilyen mosolygó boldogtalanok lettek. Körülállnak, ujjonganak mint a gyerekek. Hát meg kell adni, ők nyilván és egyértelműen – szellemi kapacitásukat tekintve –, gyerekek, akik képtelenek tisztességes otthonokat építeni, és ruhátlanul járnak. Ne csodálkozzanak, hogy két fejjel alacsonyabbak kulturált társaiknál, tőlünk embereknél. Na, jó, ők is emberek. Hmm..., ezt nehéz lenne leírni. Így, kamerán keresztül, nem tudok mindent eljuttatni otthonaikba. Ezeknek nemcsak telefonjuk és televíziójuk nincs, de könyvtáruk – ha emlékeznek, van olyan elavult információtároló intézet, amit így neveznek –, sincs.

Felruháznánk őket, de valahogy nem akarják elfogadni. No, de sebaj, mi kitartóak leszünk! Építésztársam éppen azt méricskéli, hogy a fűtési rendszer kiépítése mibe is kerülne itt, hogy a legoptimálisabbra hevítse a lakásukat. Természetesen légkondicionálók beszerelése is szükségeltetik. Hiába minősíthető kristálytisztának a levegő, de teli van, nyüzsög a kiszűrni valótól. Végül, de nem utolsósorban szúnyoghálókra, és amint kifelejtettem, hűtőládákra is szükség lesz. Itt, a folyón kellene egy gátat csinálni, hogy az elektromosság áldását is megkaphassák, akkor már parabolaantennával az egész közösséget, minden civilizációs értékhez hozzá lehet juttatni.

Dől az izzadtság rólam, csurom veríték vagyok, azt mondják, itt soha nem megy 20-25 fok alá a hőmérséklet. A főnök, aki ugyanolyan mosolygós gyerek, mint a többi, megpróbált lebeszélni minket a fűtési rendszerről, de képzeljenek el egy emberi közösséget központi fűtés nélkül! Ugye nem lehet?

Szennyvízelvezetés is lesz! Abban az egy szóban, amit infrastruktúrának neveznek, annyi mindent kellene felsorolnom, még fürdeni is csak a folyóban tudnak.

Van itt egy patak, abból isznak. Olyan tiszta vizet még sosem láttam, de meggyőződésem, hogy természetellenesen rontó hatású, ezért klórozni és tisztítani kell.

A hűtőládák, függetlenül attól, hogy állításuk szerint, minden nap frisset esznek, nem elkerülhetőek. Rémes ez a gyerekeskedés, ahogy megpróbálnak minket lebeszélni arról, hogy nekik jót tegyünk. Egyelőre kénytelenek vagyunk úgy viselkedni, ezzel a kistermetű, öreg, mosolygós gyermekkel, mintha ő itt király lenne, vagy főnök. Úgy nevezik, azt hiszem; még jó, hogy hoztunk magunkkal tolmácsot.

Aztán, ha mindent rendesen felmértünk, a tervek elkészítése után visszajövünk, és a földbe ásott sült disznók, halak helyett rendes, kezelt élelmet hozunk nekik. Kivágunk néhány hektár erdőt, gyárakat csinálunk, felurbanizáljuk őket! Ott a túlparton, ahol az a gyereksereg egy semmiképpen nem hibridmalacot kerget, panziókat építünk.

Önök most, hogy végignézték erről a szegény, boldogtalan közösségről készült anyagunkat, láthatják, mennyi jóindulat özönlik belőlünk. Felkérjük kedves nézőinket, legyenek olyan kedvesek, és tizennégy dolláros, potom sms-árakon, szavazzák meg a helység nevét! Ezek a gyerekek majd csak felnőnek, hozzásegítjük őket, nem? Különben is az a név, amit ők adtak, kimondhatatlan.

Amott, a folyó kanyarulatánál, láthatják, kitűztem hazánk zászlaját, így ezek a gyerekes, boldogtalanul mosolygó, szerencsétlen, összement emberek, sátor formájú növényházak lakói végre kiteljesedhetnek. Térképész és építész kollégáink szorgalmasan dolgoznak, felmérik, hol mennyi erdőt kell kivágni az autópálya létesítéséhez, hol lesz az ideális hely a leszállópályának, később repülőtérnek, hová építjük szállodáinkat.

Magunknak, mint elsőknek, a régi felfedezők szokását felújítva, lekerekítettünk pár ezer hektárnyit, jelképesen a térképen, annál kevésbé jelképesek a valóságban. Szeretnénk e pöttöm, csupasz gyereknép javát szolgálni. Onnan is látszik, hogy értelmükben gátoltak, hisz rengeteg ideje, napok óta itt vagyunk, és még nem sajátították el nyelvünket. Ragaszkodnak a saját, beszédszerű, kimondhatatlan torokhangjaikhoz. Ebben is a segítségükre leszünk. Na, és ez a rettenetes munkanélküliség, ami rájuk nehezedik, rohamosan megszűnik majd, és ők is boldogok lehetnek. Gyerekes, botokkal ugrándozás helyett, amit ők, ha nem csalódom, lándzsának képzelnek, valódi társadalomépítő munkába integráljuk őket. Képzetlenségüket figyelembe véve, természetesen mindenhol és mindenben csak a kiszolgáló személyzet alsó fokán, a segédmunkások segédei lehetnek, de jövendő utódaik, úgy 20-30 generációval későbbiek számára, ma nekik még felfoghatatlan perspektívákat nyitottunk. Tudást hoztunk, széles látást, felemelkedést és boldogságot. Írni, olvasni természetesen nem tudnak, ezért rögzítünk mindent, hogy a történelem csorbulatlanul juthasson a hálás utókor birtokába.

Nélkülözhetetlen irdatlan mennyiségű rovar- és rágcsálóirtót, valamint némi lombtalanítót idehozni. Itt, ebben a rendszertelen erdőben, rendszert kell alkotni, utak vágásával, tar tisztítással, hogy minden idelátogató biztonságban visszataláljon oda, ahonnan elindult.

Bejelöltük a térképen a helyet, a tennivalókat is, lajstromba véve mindent, hajóra ülünk, hogy mi is visszataláljunk oda, ahonnan elindultunk, majd tízezredmagunkkal visszatérve hozzunk igaz örömet, ezeknek a furcsa, apró, pőre igényteleneknek.

Reméljük, még a mi életünkben megérjük, hogy a repülőgépről letekintve, ne összefüggő erdővégtelent, ijesztő, csapdajellegű káoszt, hanem rendszerezett, irtott, átlátható, kiépített, kitisztított turistaparadicsomot szemlélhessünk. Pöttöm, még oktalan és keserű lelkükből mosolygó barátaink, rendes nyelven, értelmes, nem munkanélküli, felemelő életet élhetnek. Az ő érdekük az, ha lehet, néhány generációval rövidítsék – a prognosztizált húsz nemzedéket, mikorra utódaik felzárkóznak, és talán – nem szeretnék vakmerő kijelentést tenni – majdnem egyenlőek lehetnének velünk.

Utódainktól, már egy rendesen civilizált társadalom polgáraihoz méltóan vásárolhatnának – bizonyos feltételek mellett – meghatározott mennyiségű területet akár maguknak is.

Mondjuk, az én jelenlegi – már nem emlékszem, hányezerhektáros – birtokomból... Add ide pajtikám, a térképet! Nézzék, körbehatárolom ceruzámmal, itt helyezkedik el. Hálát nem várok tőlük, mindössze együttműködést. Legelsőnek, ezt a király-főnököt kell szembesíteni azzal, hogy ő egy kis prücsök. Azt hiszem, miután rá mindenki hallgat, munkavezetőnek éppen alkalmas lesz. Most indulunk, hogy jöhessünk!

Szavazzanak szorgalmasan e helység s a majdani többi hely nevéről, és – ugyan ez nem a reklám helye, de – másfél év múlva meghívom önöket a birtokomra, jutányos áron, egzotikus utazásra. Addigra meglesz az infrastruktúra, és ezek a kis szerencsétlenek is felzárkóznak a munkanélküli kietlenségből, már nem ilyen pucéran.