Légy pöpec!

Pöp Ecse, a Tömőbből a Balassa utcába fordult, majd a Szigony utcai Klinikák metróállomás előtt megállt. Elkezdte mardosni az egyedüllét, bár szereti ezt a várost, de valahogyan mégis idegen. Ha másképp nem, abban az értelemben feltétlenül, hogy nem itt lakik. Olyasmit érzett, mintha egy óriási kinyitott ajtó várná, ahonnan köd szűrődik ki, és őt a teljes sötétségből hívná a homályba. Csakhogy nem a homályba vágyott. Eszébe jutottak az otthoni tájak, még saját vacak utcája is megdobogtatta a szívét. 

Az emberek jöttek, mentek mellette, mint megannyi fekete pont. De jó lenne legalább egy ismerősre lelni közöttük… Bár a rengeteg pontot elnyelte a nagy ködös ajtó, ettől még úgy érezte magát, mint Van Gogh levágott füle, talán még rosszabbul...

Ebben az egyedüllét szülte nagy önsajnálatában megpillantott egy összetéveszthetetlenül csámpás, tohonya hátsójú személyt. Vajon mit keres ez itt? Már nem is örült olyan nagyon az ismerősnek. Minek nevezhetné? Nagyon nehezen tudott válaszolni. A barát szintet soha nem érte el, de talán előfordult, hogy havernak érezte. Lássuk! Ez már úgyis kikerülhetetlen, mert Nucset* – micsoda név, de nagyon találó egy ilyen furcsaságnak –, hátranézett. Megörült, bár nem látszott magányosnak.

– Szia pajtás! Mit csinálsz itt Pöpeckém? Pöpeckedsz, pöpeckedsz?

– Nem! Locsolóautók önindítóját hurcolom magammal!

– Neked mindig sajátos humorod volt, lehetetlen követni.

– Nem olyan nagy baj, én szeretem, ez a lényeg. Talán inkább neked lehetetlen, sokaknak mégis sikerül.

– Álljunk rá!

– Mire?

– Hát erre a kútba rántó, nagy nyeldeklőre. A mozgólépcsőre!

Ráálltak, még beszélgettek egy keveset, aztán leértek. Az egyik sarokban lábatlan, nagyon szerencsétlen külsejű koldus üldögélt, illedelmesen, csuporral maga előtt, Nucset elkezdett eszelősen ordítani.

– Hulljon a férgese! Vigyék innen ezt a döglött aknát! 
Pöp Ecse legszívesebben behúzott volna neki egyet, de nem tehetett mást, mint állt, hallgatott, és mikor beérkezett a szerelvény, annyit várt, hogy izmos agyú, különösen nagylelkű ismerőse lépjen be valamelyik kocsiba, egy nagy trappal beugrott a következőbe. 
Előzőleg, a koldus felé hátrahajította a szatyrát, úgyis csak az uzsonnája volt benne.


* Nucet (ejtsd: Nucset), magyarul Diófás. Többek között elmegyógyintézete van.