2018. szeptember 26., szerda

Csőszkunyhó



Indák ölelkeztek, szorongattak amit csak tudtak.
– Kötelek mindenhol vannak. De itt minek?
– Mi van te csőszkunyhó, dinnyének képzeled magad?
– Én ugyan nem, de te legalább körülnézhetnél! Itt mindenki dinnye. Nagy kereken ott hevernek körbe, de miért neveztél csőszkunyhónak?
– Jár a szám, Bajkovics. Totyakos, kopasz Rákosi elvtársnak mégsem hívhattalak, nemde?
– Most tisztázzuk, Bilincsovity, hány jegyet akarsz vásárolni a délutáni lékelő bajnokságra, továbbá kinek, miért és hová? Utána állítsd be magadon a “Nyitva tartás véglegesen szünetel” táblát, esetleg egyszerűbben, “ Zárva”!
– Na de drága, köpcös Parasztovics elvtárs!
– Ovics nélkül, értem!
– Nem olyan régen barátok voltunk, legalább is a papírforma szerint, és persze egy csomó más ügyiratban. Miért kell nekünk újabb zsinórpadlás?
– Mert... Nem tudok válaszolni. Fellógatás nélkül elkanászosodik a pleb!
– Sokszor én sem tudok válaszolni, éppen ezért nem köttetek fel senkit.
– Magad oldod meg?
– Távol áll tőlem a hóhér szakma, de most azon gondolkodom, ha a kurta nem kapart volna, mennyivel magasabb lenne…
– Bölcs! Szeretem a bölcs mondásokat! Nem ártana végre felfedni ennek az egésznek az okát. Itt esszük egymást hárman, két “vics”- illetve “vityes” és egy “ovicstelen” paraszt.
– Bajkovics, te csőszkunyhó vagy, emitt hevernek a dinnyéid. Te pedig egy laktóz érzékeny korpahegy vagy, megértetted, Bilincsovity?
– Én igen, de most miért szakítottál meg? Egybe jobban érzem magma.
– Na de Bajkovics, Parasztovics!
– Nem ovics! Három jó barát miért ne ihatná együtt a borát, mint állítólag a lengyel elvtársakkal?
– És akkor kit fognak felakasztani?
– Na, ez jó kérdés, mert valakit muszáj. Szerintem a dinnyék alig várják.
– Sisakrostélyt fel!   
– Nincs, be kellene egyet szereznem…
– Ó, kisstílűség márványszobra, emeld már meg! Én emelem. Ne légy mindig idióta!
– Hánykor párbajozunk? A hajnali időpontokat zárd ki, olyankor aludni szeretek, csak zsinórozásra megyek, ha nagyon muszáj. A megkopaszodott nagy tanítvány legyen a párbajsegéded! Ez az egy kívánságom van a háromból, aztán kezdődhet a nagy dinnyeakasztás.
– Már elnézést, de az futott át az én fejemben, hogy ez a “dinnye”, itt talán egy kódszó, ami esetleg hajatlan nagy vezérünkre irányul.
– Dehogy! Hiszen ő megőszült.
Ez a kijelentés, Bilincsovitynál kiütötte a biztosítékot.
– Az az ember kopasz, nem?
– Nem láttál még ősz kopaszt?
– Hé, Bajkovics, ne kapkodd fel oly magasra a vizet, Parasztovics, te meg hallgass!
– Ovics nélkül, Bilincsovity! Különben, miért nem vágod le a bajszod?
– Azért, mert amikor dinnyéket akasztok, nem szeretnék a Bogárhoz hasonlítani.
– Mégis mikor szereti legjobban a dinnyeakasztást?
– Én reggel, délben, meg este.
– Lárifári! Parasztovics!
– Ovics nélkül!
– Fogja vissza magát! Az az ember egy...
– Igen tudom, csőszkunyhó!
– Bilincsovity, magát túlságosan kiképezték valahol, valamikor.
– Már elnézést, Bajkovics, már nincs is szükségünk a kékeszöld verébre!
– Tőlem el is repkedhet, csak tűnjön! Még nem kaptam választ egy alapvetően egyszerű kérdésre.
– A helyszínre céloz?
– Arra én!
– Izland legészakibb pontján, a nagy kőfókával szemben, napnyugta előtt két perccel. Dinnyét ne hozzon senki! Szétfagynának. Majd távollétükben, elméletben hajtjuk végre az ítéleteket. A termést háromfelé osztjuk. Ki-ki azt kezd a részével, amit akar. Én, a rám eső négy tonnát megeszem, mert félek a lefogyástól. Mi az a háromszáz kiló, ha meghízom? Legalább tele leszek kalóriával. Bírni fogja a szervezetem a gyűrődést. Nem úgy, mint egy nyavalyás, hatvan kilós, mint maguk Bilincsovity és Parasztovics!
– Ovics nélkül!
– A nyamvadt hatvan kilójukkal bármikor végleg elfogyhatnak. Tudták ezt? Csőszkunyhó! Éljen Rákosi!
– Részemről megfejelve egy krumplihéjjal! Legyen valami haja is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése