Ki cipelje a követ?

Egy valamit nem gondoltam végig, mikor férfi szakmába ugrottam. A legtöbb ilyenben cipekedni kell. Ez már mészáros koromban is feltűnt, azok a fél marhák beszakították a hátamat. Most, kőművesre váltottam, mert aki emancipált, az bizonyít. Valahol, valaki azt írta, "ha férfi vagy, légy férfi, ha nem akkor is, emancipáltad elvégre magadat Manci". Arról senki nem beszélt, mi a teendő. Ha teszem azt ötemeletes panelben az ötödiken dolgozunk és nincs lift, akkor cibálhatom a cementes zsákot meg a létrát, ami azért igen csak megerőltető. Na most, a kedves kollégák isznak, három nap után én is elkezdtem, mert hideg van. Némelyikük már huszonhárom éve besportolja a napi liter körüli töményt. Hamar rájöttem, nem fognak kerülgetni, mert állítólag ez rontja, esetleg emeli a lebőgés esélyét, de egy kacsintásra ugyanúgy reagálnak, mint máshol. Most ők hordják helyettem, én meg a betonkeverő gombját kezelem.
Lola barátnőm esete megzavart. Autószerelő szakmát tanult ki, jelentkezett egy műhelybe, ahol nagyon finoman, de visszautasította a főnök. Azt mondta neki, ott a kerekeket kell le, meg fel tenni. Ha van valami böhöm gumiméret egy dorong alufelnivel, hiába nem fontos magasra emelni, igencsak erőt kell kifejteni hozzá.
Én megjártam a napi gyűléseket, ezerszer végighallgattam, hogy a sok helyen ugyanazért a munkáért a nők kevesebbet kapnak, független attól, hogy "női" vagy "férfi" a szakma. Ha ezt sokat szajkózzák folyamatosan, még nem lesz színigazság belőle. Átgondoltam. Na de mi általában egy íróasztal mögött körmölgetünk, mondjuk a csákánynyél mozgatások frekvenciáját jegyezzük. Kezdem úgy érezni, a munkák nagy része nem véletlenül lett kisajátítva valamelyik nem által. Ezért is hagytam ott az ácsmunkát, mert van az úgynevezett gerenda, amit az izomagyúak ide-oda húzgálnak a vállukon, pedig az egy megmozdíthatatlan súlykupac. Valami éles - talán serke, vagy szerkence nevű - szerszámmal mindenféle bevágást meg kivágást csinálnak. A főnök el akart bocsájtani, de nem engedtem, ott is megtanultam kacsintani. Az én gerendáim és ajtóim készültek el leghamarabb, csak úgy rohantak. Gondolták volna, hogy egy ajtónak köze van a gerendához? Mert én nem!
Eszembe sem jutott volna férfias szakmát tanulni, mint ahogy másnak sem, talán még a férfiaknak sem - bár ők mind ilyen erőgép, meg úthenger hegesztésben gondolkodnak -, de anorexia után, mikor sikeresen lementem negyvenegy kilogrammra, célzottan leálltam és három kilót visszahíztam. Láttam én már negyvennégy kilós pasit is!
Nézzük a rendőr-katonákat. Ha van ami nagyon vonz, akkor ez az. Meg szeretnék tábornok is lenni. De lehet, hogy bohóckodás, amit a rendőrségnél vagy katonáknál tesznek? Felmérőn, a nőknek gyenge hányadát kell teljesíteni. Én naon nem szeretném, ha egy 45 kilós rendőrnő jönne segíteni, amikor megtámadnak az utcán... De mi van, hogyha lelőnek? Na, akkor kilukadok és odavész a szobafestő mázolás. Hülyeség, hogy túlméreteznek mindent! A festéshez kézre álló ecset kell, és hagyják az embert kibontakozni. Mikor ott dolgoztam és felvetettem, rögtön el akartak kergetni, de másnaptól én mondtam meg a színek nevét, mert ezek a bambák nem tudták.
Frusztráló, hogy egyszerűen fizikálisan nem vagyok képes olyan munkákra, amire a legtöbb férfi igen! Nem mondanám magamat feministának, de eszembe sem jutna nőket alkalmazni, ha lakásfelújításra adnám a fejecskémet. Persze elméletileg bármelyik nő kitanulhatja a férfias szakmákat, mégsem tesszük azt látványosan, nagy csoportokban. Az a hatalmas és bántó különbség, hogy egy férfi teste alkalmasabb a fizikai munkára.
Enni akarnak, mocskos, falánk társaság, és kergetnek a konyhában. Hát azt nekik! Főzzön, aki éhes! Ma már mindenki mindent megcsinálhat, a férfiak is szülhetnek. Nosza!
Mellesleg a nukleárishulladék-szállítók, vagy rákászhajók legénysége, sőt a mélyépítők és kőbányászok is férfiak. Borzasztó!!! Nem túlzás, amilyen áldozatnak állítjuk be néha magukat? Sose vallom be! Beeeeeee!
A krapekok azt hisztizik, ha valaki nő létére mozdonyvezető, vagy hévvezető akar lenni, legyen fizikai ereje rákapcsolni a szerelvényt, meg képessége megjavítani ha kifüstöl. De hát arra ott vannak a pasik! De tényleg, remélem az ellenség a katonacsajok feje fölé fog lőni azért, mert nők?!
A férfiaknak könnyebb!!! Bár korábban halnak és boldogtalanabbak... Na bumm! És akkor mi van!? Azért ezek mégsem arra utalnak, hogy könnyű dolguk lenne... Rengeteg varrodai állás tátong nekik üresen, persze nem tudnak sem főzni, sem gyereket etetni, sem varrni, de még egy rendes injekciót beadni sem. Azt hiszem, feloszlatom magam, így egy személyben és kilépek az egyletből, mert huszadik alkalommal megy tönkre a sminkem, és ma betört a legszebb körmöm. Mától addig örülök, amíg nő létemre nem kell férfinak lennem. A nők többségével együtt, amúgy is utálom a mocskot, a férfiszakmák pedig jó mocskosak. Pfuj!!!
Teljesen fölösleges tényként kezelik, hogy emlékszem a negyvenhetedik gerenda alsó részének harmadik szálkájára. Szerintem egyik pasas sem, de mégis azt hiszik jobbak nálam, mert izomagyúak. Amikor szültem, csak nyögtem, nem visítoztam, ezek meg beledöglenének. Ha most megmutatnák hogyan kell házat építeni... Már csak azért is, mert senki nem jött oda, amikor az a mocsok Lajosgéza egészen másképp csinálta, mint a tanagyag írja, hanem megveregették a vállát. Beverném a fejét, de nincs kéznél semmi.
- Hé mókuskám, gyere már végre a konyhából, akarom mondani a konyhába, vagy mi is van? Olyan hülye gondolatok futkároztak agytekervényeim közepette, amitől a frász környékezett meg!
- Na, mi van veled Mikulás?
- Csak te tudsz ilyen cuki-muki becenevet adni... Azt vizionáltam itt, mosogatás közben, hogy egész életemben ezt kell majd csinálnom, s kiötöltem egy mosogatógépet. A mosógépet is férfi találta fel, de hogy miért kell olyan bonyolultan csinálni, hogy csak nők tudják rendesen használni, azt nem tudom. Szerinted ez a nadrág milyen vászonból van?
- Műanyag, Mikuláshólyagfej!
Lujzika szerteszét álló hajához kapott.
- Mit beszélünk, mit csinálsz te itt?
- Idezavartál, azt mondtad elhagysz, ha mostantól nem én csinálom ezt a borzalmat. Holnaptól a mosogatógép fogja!
- Nincs az a mosogatógép, porszívó, orrszívó vagy akármi, ami jobban csinálná nálam! Megértetted!? Menj építsd fel, találd ki, fúrd át, gyúrd össze, cipeld, emeld, közben távirányítózz, meg game overezz! Neked van időd rá, nekem csak a nyelv megtanulására futotta.
- Jaj picikém, nem kell így beizgulni. Sajnos én nem tudok angolul, rengeteg időbe kerülne...
- Igen? Le kéne tenni a távirányítót, TV és számítógép helyett, sörböfögések közben tanulni. Szedd a sátorfádat, mars dolgozni! Tényleg, éjszakás vagy, én meg reggeles. El kéne osztani a gyerekeket valahogy, valamerre.
- Várj, keresek egy rajzprogramot. Szépen, középen függőlegesen, vagy vízszintesen szeretnéd?
- Ó, te idióta! Már azt sem értem, hogy voltál képes megcsinálni őket. Telefonálok Millinek, hogy vállalja amíg odavagyok, aztán este főzés, mosás, takarítás közben csinálom én. Amíg te hallucináltál, én is meghátborzongtam, nem akarok szekercét, betontörőt, toronydarut, traktort, úthengert kezelni, sőt a szennyvízbe is másszatok be ti derékig. Szeretem a metrót, de lesztek szívesek megcsinálni az alagutat? A mai napon kijelentem, hogy az autószerelésről, mélyépítésről, radioaktív szennyeződés - micsoda szavak ezek -, összegyűjtéséről, árufeltöltésről, fakitermelésről, a reggeltől estig történő száz kilós zsákok cipeléséről, acélöntésről is lemondok.
- Ezt komolyan mondod, drágám?
- Igen, megengedem, hogy mától csináld te, meg az ilyenek, akik csak erre képesek.
Gábor magában elmosolyodott, ugyanúgy mint Lujza. Egymással szembeálltak, egy puszival pecsételték meg az egyezséget. Lujzika lábujjhegyre állt, Géza lehajolt.
Megfordultak, mindenki ment a maga munkájára és legbelül mindkettőjük szívéről mázsás kő zuhant le.