Vetésforgó, forgó vetés...

– Gyerekek, ma egy nagyon rég élt emberről, Julius Caesarról tanulunk, helyesebben a neki tulajdonított „Alea iacta est” szállóigéről. Zsuzsika, miért nézel olyan elborzadt szemekkel? 

– Tanár úr kérem, ilyeneket soha nem mondott a kutyám…

– Szóval Caesarnak hívják az ebet. Nem róla beszélünk, ez egy római császár volt.

– De csak júliusban?

– Nem szeretnék belemenni a dolgokba, kislány. Hosszú! Egészen más naptárt használtak, azt sem tudom pontosan, mikor született. Akkor még az uralkodók születési időpontját sem jegyezték fel csak a halálukét. Egész máshoz kapcsoltak mindent. Alig lehetne kiszámítani…

– Tanár úr kérem!

– Mondjad!

– Akkor a halálukat ki lehet számítani?

– Csak az időpontot, visszamenőleg, kisfiam, de térjünk vissza az említett közmondáshoz.

– Ne térjünk, még ne, mert ez olyan furcsa!

– Drága jó Lajoska, most az egyszer megúszod intő nélkül. Akkor csinálunk egy rövid lazító szünetet, hogy az értetlenkedést eloszlassa ez a szöveg. Természetesen így nem érthető, mert nem magyarul, hanem egy egészen másmilyen nyelven hangzott el. Tehát kezdjük el a lazulást! Három gyerektől szeretném megkérdezni, mi a kedves édesapjuk hobbija. Osztály, kérem, emeljék fel azok a kezüket, akik apukájának van hobbija! Érdekes, azt gondoltam, többen lesznek.

Az osztályban egyetlen gyerek emelte fel a kezét.

– Nagyon drága tanár bácsi. A nagyanyám lakását kellett eladnunk, hogy vehessünk egyet, mert apukám nagyon szeretett volna Kardosékhoz képest nem egy lecsúszott senkinek látszani. Ők vettek egyet.

– Hobbit?

– Igen, sóval darált forrásmintákat kerekít a tulajdonos beleegyezésével.

– Irénke, ezt meg én nem értem, bizonyos idegen nyelven beszélsz. Én nem egy borzalmasan drága szerkezetről beszéltem.

– Nagyon furcsa, tanár bácsi, rá van írva, hogy Pancseroszkóp.

– A „hobbi” ezek szerint a cég neve lehet. Na, elmagyarázom nektek, fel is írom a táblára, ez egy angol szó, azt jelenti, hogy kedvenc tevékenység. Ilyenjük van a drága édesapátoknak?

Erre az osztály gyerekének összes keze – általában kettő volt nekik – a magasba emelkedett.

– Nyújtózkodtok, nyújtózkodtok? No, az nagyon egészséges. Tomikám, az édesapád mit szeret csinálni?

– Tanár úr kérem, ő fejt.

– Keresztrejtvényt?

– Igen.

– Nagyon becsülöm édesapádat! Mindig a csodáltam a tetteikben konzervatív embereket, akik nem álltak be a trend – milyen csúnya magyartalan szó – sodrásába, és az értékekkel törődtek. Tehát édesapád rejtvényújságokat fejt. Minden tiszteletem!

– Nem, tanár úr kérem. A fater állandóan elüli a számítógépet, anyuval nem tudunk még a közelébe sem jutni, mert a papa rögtön felcsattan.

– Most még jobban tisztelem. Szóval képernyőről képes olvasni? Pedig az egyesek szerint fárasztóbb, mint papírról. Szerintem nem, mert fel lehet nagyítani a betűket, de ezt most ne halljátok meg, gyerekek! Csak azért teszi, hogy ti, anyukátokkal együtt a természet lágy vagy kemény ölelésében sportos életet élhessetek, fussatok, nézegessétek a faleveleket, meg ilyenek.

– Aha. Sosem gondoltam volna az öregről, de most akkor megtudtam. Köszönöm, tanár bácsi! Azt nem mondtam, hogy minden este szilvázik is, ő szilvóriumnak nevezi.

– Tisztelettel meghajlok nagysága előtt, puszta példamutatásból, egészséges, folyékony növényi táplálkozásra szoktat titeket. 

– Az én apukám is fejt, tanár bácsi.

– No, papírból, vagy képernyőről?

– Egyáltalán nem így csinálja. Munka után a haverokkal elmegy a klubba – irodának is szokta nevezni – és akkor ott fejtenek. Borfejtésnek hívja, pedig anyu meg merne esküdni, hogy minden mást is vedel. Este hazajön, körbekergeti a mamát az egész házban, én meg úgy kell, tegyek, mintha nem látok, nem hallok semmit.

– Soha nem gondoltam, hogy ilyen példás emberek a szüleitek, egyre jobban örülök, hogy az osztályfőnökötök lehetek. Édesapád az alkoholizmus ellen küzd. Már-már Don Quijote-harcot vív, a környezetéből megpróbál mindenkit leszoktatni és átirányítani az egészséges borfogyasztásra. Titeket önfegyelemre tanít, mert az élet anélkül nem megy. Sárika, nálatok mi a helyzet?

– Az én édesapám fejt.

– No, mennyi fejtő! Szenet? Bár az lehetetlen, a munka nem lehet hobbi.

– Ő tehenet fejt. Este szokta így mondani, reggel azt mondja, fej. Szereti csinálni, mert a fejőnők olyanok, mint a mosónők, korán halnak. Azt mondja apukám, mind kihaltak és most egy nagy tehénvállalatnál bio-tejkitermelő. Esténként gyúr, megiszik egy félliter pálinkát és egy liter bort. Szerinte ez kiváló antioxidáns.

– Csodálatos! Édesapádnak a munkája a hobbija. Boldog az az ember, aki ilyen szerencsés életet él, és annak a gyermekei is, akik láthatják ennek a gyümölcsét. Hiszen tej, élet, erő és egészség. Pálinka! – a tanár hangja egy kicsit elbizonytalanodott. – Sterilizáló – vágta ki. – Bor, bor, borzasztó dolog lenne, ha nem lenne borz… Nagyon kedves állat, de a folyékony ital is csupa vér- és egészségképző.

Samuka, a hátsó padból, mint egy adóellenőr, vámhivatalnok vagy bírósági jegyzőkönyvíró gyűjtötte az információkat, majd megszólalt:

– Tanár úr, megtudhatnánk a maga hobbiját is?

– Ó, hogyne, drága gyermekeim, de talán előbb le kellene vezetnünk az órát… Mégis engedek az erőszaknak, megmondom, nekem ez a mondás, az „Alea iacta est” a hobbim. Már évek óta csinálom. A kiskertem tele volt elvetett kockákkal, ugyanis a latin szöveg magyar változata, „A kocka el van vetve”. Valaki egykoron igen jó termésről mesélt, de csak hitegetett. Ha a kocka el van vetve, jól kell öntözni és kikel magából… Azt nem mondta meg, hogy az ilyesmit nem vetik, hanem ültetik, esetleg dugványozzák. Ma reggel, szokásos másnaposságom után – elnézést, minden nap után egy másik következik, arra céloztam –, éppen hogy a fejem nem vertem a falba. Felkapáltam a kiskertemből nyolc zsák odavetett dobókockát, és kihajítottam az összes palántát, virágot meg ilyen zöldellő tudjátok, miket. Beültettem teraszomat térkockákkal, várom a jó termést.

Samuka jegyzetelt.

– Tanár úr, maga kilóg a sorból. Nem fejt, hanem fejtelen, vagy fejetlen fejtő.

– Ö, ö, ö… Samuka, ha így folytatod, holnap téged kérdezlek ki Julius Caesarból. Arról is, amit fel sem adtam.

– Rendi, tanár úr, kezet rá! Órák után megyek, felmérem a helyzetet. Felezünk, menedzselem a vetést, és garantáltan sikerfejtésre számíthat kockaéréskor. Addig szerezzen be jó néhány fejtőt és fejtőnőt!