Csapó nincs?

– Minő meglepetés, Gombacső! A puhalefogyást visszafordíthatatlannak gondolja?

– Ugyan, főnököm! Baltaélentáncoló szétsepert már néhány kupac aranyfalevelet, szerintem egyszerűen gyújtsunk alá.

– Nem fog menni! Egyetlen reklámcég sem készíthet ellenreklámot saját megbízójának… Baltaélentáncoló ugyanis megkért, hogy készítsünk a „Cipőbelsőrész” egyszemélyes cégének egy puhalefogyásos reklámfilmet, amit majd a különböző adók üres idejében – adáshiba vagy szünetjel helyett – bejátszhatnak. 

– Mondja, magánál van ez az alak? Az ilyesmi már harminc-negyven éve nem szokás!

– Azt javasolnám, ha ellenreklámot nem is, de egy olyan „sajtból van a sajt, állott, meleg tejből, tehén alatt a tőgy, mint egy jó nagy fejbőr”-jellegű szöveg megfelelne. Ez nem tekinthető másnak, mint amire kért. Megértettük egymást, Gombacső?

– Hogyne, már csinálom is. Szerintem húsz perc alatt elkészülhet. Felveszem, maga mellém ül, jó Csöngedi Böge. Ketten éppen elég súlyosak vagyunk ahhoz a mérleg serpenyőjébe, hogy kétszer kétmillió túloldalon ücsörgőt is alányomjunk. Majd szólok, ha elkészültem.

Gombacső szorgos, túlontúl is serénykedő ember, aki a kiérdemelt ülőhelyéhez enyvezte magát, nekilátott, és készítette, amit kell, hogy a főnök kedvére tegyen. Két hosszú telefonálással elintézte, hogy egyenes adásba kerüljenek.

– Közben az jutott eszembe, hogy a maga pallérozott reklámozása előtt, picinyke felvezető szöveget mondanék. Mit szólna hozzá? „Mi lesz a tehénkockák termése. Természetesen terméskő. Már csak a szüretelést és tartósítást kell megoldani, például kompótot készíteni, akarom mondani, komposztot belőlük.”

– Rendben, rögzítettem, elég lesz önmagát alászinkronizálni.

– Gombacső, csak nem képzeli, hogy megjegyeztem, amit mondtam? Adjon egy plajbászt és papirost, játssza gyorsan újra, Cső. Köszi, leírtam. Menjünk! Csapó nincs?

– Nincs főnök, itt minden direktbe megy.

– Nagyon kellemetlenül érintett a múltkori egyed-puhán-fogyasztásunk felhizlalása, Baltaélentáncoló még társtettes is szeretett volna lenni.

– Nem munkatárs?

– Á, ez viccnek is rossz, ugye?

– Abba kellene hagynunk a fecsegést, négy másodperc múlva indul a minden. Kettő, egy… most!

Böge megsokszorozta az egy főre jutó átlagmosoly köbét, és mit sem sejtve beolvasta határozottnak és semlegesnek szánt gondolatösszemenetét, majd nyájasan Gombacsőre mutatott, aki belevágott.

– A puhalefogyás hizlal! Ezért ízlelném, ízlelném, de át is adnám az átadandót, mert a kövérlefogyottak háborgástól mentes életet szeretnének. Itt a – szerencsére egyszemélyes – termékcsalád, nem házasodott, gyermeke sincs. Meg ne vegyék ezt a félreseperni való plattyot! Aki mégis megtenné, azonnal dobja tűz martalékául, mert a fűtőértéke elég jó! Padadam, padadam, padadam!

Oldalba csípte főnökét, aki már mosolyogni sem tudott, és lekeverték a műsort.

– Gombacső, ez a mai reklám premier volt és egyben a legutolsó buktatása is. Ha a hájgyárellenes alak becsületsértésért feljelentene, az unokája sem látja meg a fizetendő összeg végét. Bambább annál, s talán becsületesebb, vagy micsoda. Majd jelezzük felé, hogy a terméke felfejlesztőbb fejfejlesztőt nem hozott ki belőlünk, keressen mást. Téged pedig átmenetileg, átnevezlek Csipóknak.