–
Felség, amott közeleg a kiküldött cél-irányjelző felderítő egység
parancsnoka.
–
Teremberekedt, hány embert küldtünk ki?
–
Egyet, felséges királyom, aki önmagának természetszerű vezetője, bár soha, de
soha nem fogja kérdőre vonni a te főségedet.
–
Miket beszélsz, Teremberekedt? Emberem, én maga vagyok a fej, a gondolkodás, de
azon túl is minden. Tehát akinek élettelenedő kedve kerekedne, kampós
kérdőjelekkel rakna mindent tele, és máris kiadnám a hátsóudvar mogorva
emberének. Miféle szélfúvás-felderítő ez, ha észrevetted? Ilyen körülmények
között akár vízzel is bélelhetnénk.
–
Nagy jó uram, csak pár másodpercre észleltem itt, ennél a tölgynél.
–
Fogadni mernék, hogy álruhában, vagy cseles álcával közeledett. Netán a fa
kérge?
–
Úgy van, királyom!
–
Röttyentsd ide, de mondd meg, hogy tegyen róla, maradjon olyan vastag, recés
bőr a tölgyhölgy oldalán is. Igaz, hogy a fák közül ez a legkevésbé nőies, de
kineveztem.
–
Fúvórezgő, jer közel!
Amint
lecsavarodott fanehezék oldaláról, Fúvórezgő közel jerődött, és
meghajolt.
–
Felséges királyom, a hegyen túli ország már nem azt a szélirányt várja el, ami
a hajadat fújdogálja, sőt magad sem jó irányba hajlongasz.
–
Ne beszélj olyan sokat, mutasd a helyes utat!
A
szeles ember kinyújtotta a kezét, mutatóujjával rábökött az ország tintatartó
emberének pöfögő kocsijára, jelezvén a helyes szélirányt, mert tudni kell,
mikor merről fúj a szél. Tán, ha a tintatartó pöfögő ember nem hagyja állandóan
járni a motorját, még viszonyítási pontja sem marad. Így őfelsége kirántotta
állandó használatú legyezőjét, és megsepregette saját hajzatát, mert rondán néz
ki, ha ő maga másfelé hajlong, mint a frizurája.
Mindeközben
a talpak szorgos tisztításától kopott nyelvű udvari személyzet
szinkronringatózásba kezdett. Hajlongtak, mert fújt a szél, és tudták a helyes
irányt. Egy, csak egy legény van talpon a vidéken, vagy hogy is van a Toldi,
aki derékból fölfelé is mozdulatlan maradt. Ez az irányfundáló szeles ember
volt.
–
Ott, a fasor kellős közepén küldöttség érkezik a hegyen túlról, ha jól látom,
az uralkodóval az élen.
–
Miért ráspolyos ez az élet? Ne tedd tönkre hazám szolgálatában hajlított
derekam! Hoztad az irányt, én vettem, kezdj el szélcsendedből ringó mozgásba
kibontakozni, egyébként kénytelen leszek favágók kezére juttatni. Nézd, ott az
ellenkirály! Nevetnem kell tájékozatlanságán, épp ellenkező irányba fúvódik,
mint mi, egész hordalékával. Széllel szemben vagy árral ellentétes irányban nem
lehet semeddig sem jutni. Köszönöm neked! Már nagyon közel vannak, és nem csak
távcsövekkel láthatják makacs mozdulatlanságod. Kéreg voltál, kéreg leszel
újra, amennyiben dacod darabtalanságban fagy.
Elfelejtettem
jelezni, természetesen minden felderítés után megduplázom a fizetésedet, ami
jelen helyzetben négyszereset ér. Levonok egy egész fizetésnyit, de
többletjuttatással visszaigényelhetsz kétszereset, ez azt jelenti, hogy ötször
növeltem a javadalmazásodat. Amint eltűnnek, ismét nekiindulsz, mert ebben az
országban nekem mindig tudnom kell, merről fúj a szembeszél, hátszél vagy
akármi. Micsoda ostoba ellenkirály, próbálkozna szegény ott a sleppjével, de
azt hiszik, a valóságos levegő mozgatta fújdogálástól kell hajszálaiknak
lebegni, és derekuk is annál derekasabb, minél helytelenebben
széltelenek.
–
Igen, felség, van az úgynevezett, ön által is említett természetes szél, amiről
lassan elfeledkezünk, mert a nonszensz kategóriájába került. Egy baj van, a
hegyen túli király megérkezett.
–
Igen, de nem hozzám…
–
Ez az, én királyom. Aki garasoskodó, az ne várjon túl sokat. Most a rejtőzködés
tudományát felhasználva, valós széllóra pattanok, és itt hagylak, mert az
ellenkirály – ahogyan te nevezed –, épp tízszer annyit ígért, mint te.
Szóljanak már a hátsó udvarba is, jöjjön a nép, új idők kezdődnek. Menjünk a
felség felé!
–
Milyen felségről beszélsz, te mihaszna?
–
Akinek hivatalba iktatására érkezett a hegyen túli nagy birodalom teljes
vezetősége, mert ők tudják, mikor, merről fúj a szél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése