– Professzor asszony, rettenetesen fáj
és meg is van dagadva, azt kell mondanom, kopogni lehet rajta. Sőt, talán
szétkalapálnám vele az összes diót. Nagyon megtágult, bizsereg az egész, teljes
terjedelmében, és eredeti magának többszöröse lett. Meg is nyúlt, de főleg
kőkeményre dagadt, puffadt minden irányba. Olyan, mint egy rondán felfújt,
tömör, beton luftballon. Azokat az egyszerű mozdulatokat sem tudom már
elvégezni, melyeket a magácskával találkozás előtti időben, amikor még
méreteiben száz százalékosan normális volt és igazán kényelmes. Nem zsibbadt
fejetlenül, széttágultan ez a fránya fej, jöjjön, kezét csókolom, mérjen rá
erőteljes koccantásokat! Repedezetten fájó csontú, kőkemény… Tapogassa meg!
Érzi, hogy nincsenek a
dolgok rendben? Én ezt az előnyben részesítést hátrahagytam volna, ha időben
szól, hogy ilyesmi bekövetkezhet. Sejtettem, sőt tudtam, hogy
együttműködésünknek ehhez hasonló lesz a hozadéka, de erre nem számítottam.
Csókolom becses kezeit, már nem bírom, csináljon valamit, hogy visszaalakuljon!
Fogja meg kérem, fogja meg, és tegye a dolgát!
– Uram, öt esztendővel
ezelőtt egyértelműen felvilágosítottuk, hogy ez egy fejtágító! Nem véletlenül
tettük. Két esztendeje látom az egyértelmű elvárt fejnagyobbodást. Mivel a
tudás fejdagadáshoz vezet, kérem, jegelje! Már nincs sok, az államvizsgák után
stabilizálódik a méret, utána a folyamatos, elvárható szakosodási és fokozati
vizsgákon már teljesen megszokottá válik fejének ilyetén átalakulása. Addig is
láthatja, ilyen a fej-lődés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése