Átírt szöveggel

Nem vágyott erre az aljas forgatókönyvre, ha teheti, átírja, de ő maga is csak egy betoldás volt. A leírt dolgok nem tudják magukat átszerkeszteni. Szívében semmi nem keltett olyan harmóniát, mint az ő drágája, akit – holmi katarziskatapultálással – Shakespeare úr zérus saját akarattal hagyott neki.

Ő, aki rögtön látta Jago ármánykodását, nem vethette fel, mert a dramaturgia másképp osztotta le a szerepeket. Soha nem nyakmasszírozza meg a kedvest, de nem tehetett mást.

Jobban örült volna mindezek után, ha egy bíróság kénye-kedvének vetik alá, bár kora mindössze két büntetést ismert ilyen ügyekben. Az egyik a biztos halálbüntetés, a másik a Zöldlevélvár pincéjébe vagy tornyába költöztetés, határozatlan, ritkább esetekben meghatározott időre. Ami azonos volt a kapitális büntetéssel, mindössze jó időhúzóan csinálták. Lehet, onnan mintáztuk a mai tényleges életfogytiglant. Azon kőtömlöcök, csak életkifogyás után adtak utat a szabadulásra.

Különös, sajgó keserv ez, hogy évről évre megszenvedtetik azt az egyszeri, akaratlan simítást, a nyakolajozás miatt.

Ez jár, ha nem is akarta! De ez az évente megismétlődő csúfság, külön zord hozzáállású idegek agyalmánya lehet. Megérdemli, hogy kormozott parókával, paródiába illőn jelenítsék meg. De a folyton fürtökben lógás állandósága ellen, mikor mélyebbre csúszik morálja, fellebbezhetnékje támad.

Aztán eszébe jut Desdemona hűsége, és csak csüng hektárokon át, és tűri, amint évente kisajtolják mindenét, hogy a következő évben újra meg újra megismételje kiérdemelt, kacifántosra szabott büntetését.

Kopasz dűlőkön és kérges hegyeken, lusta gazdáéknál, hol töltés, kacsolás, metszés, kapálás nélkül himbálózik dudva közt, télen kipergő szemei fakóra halványultan repednek szét, és gördülnek jeges göröngyök fagyos ölébe.

Minden szem magában áriázik! S most így, színpadon és szereposztáson kívül, nyugodtan átírt szöveggel, juszt sem hajlandó kárt okozni a szúnyognép nyakának sem, nemhogy emlékeiben élő Desdemonájának.

Forrt bor formában, önmagát bódítva fogyódik át, szürettől szüretig, hogy kezdhesse újra meg újra, direkt termővé alacsonyított, nem nemes – ezt megérdemli, úgy érzi – fürtjeivel, az évi büntetés teljes hosszának végrehajtására.

Így az év összes évszakában, állandó folyamatosságban nyomja terhét a szőlői lét. Lé formába. Amíg a nedűvágy ki nem irtja.