Elől kémény, hátul kemence. A nádszálak
kilógtak, de hiába röpködött a parázs, sohasem történt katasztrófa. Néha azt
hittem, már behorpad, lecsúszik, szétesik talán, de úgy megrogyva, a tornác
fölött, azért sem adta fel a nádfedél.
Néhány évente javították, és egyszer
vagy kétszer lecserélték, de mindig esett eső és hó is fedte. Télen fagyott,
nyáron meleg repesztette. Nem sokáig maradt új.
Végső állapotában, Róza néni kapuja,
ami az egyszerű meleg házikóba vitt, most is szemeim előtt nyílik…
Felújították, megszépítették, triplája
lett a ház önnön magának. Alig ismerhető fel, de akkor is ott van a vert fal
vakolata alatt. A tetőt meg egyben megette a modern világ. De rég láttam. Azt
hiszem, már az utolsó mohikánt is becserepezték azóta…
2 megjegyzés:
Az elmúlt világ egy pillanatfelvétele. Gratulálok, kedves Péter!
Nagyon köszönöm, kedves Radmila! :)
Megjegyzés küldése