Az üres villamos, Virág elvtársra vár

Narancsozott citromba tört a jármű áramszedője. Valahol a remízben rozsdásodik üresen, és nyitott ajtókkal várakozik. Nem a nemzetközi helyzetről, egész másról van itt szó. Virág elvtárs kérem, az már fokozódott, miközben még úgy hitte, csak a jövő emeli piedesztálra dicső tanítását.

Elől egy szolgálatos villamosvezető várja érkezését. Tán hibernálták, vagy mi? Tény, ami tény, nem kapott semmilyen értesítést arról, hogy Virág elvtárs elhagyta e a világot. Direkt leürítenék és félrehúznák a kocsit, hogy ne kerülhessen ismét abba a kellemetlen helyzetbe, hogy az ajtón fürtökben csüngő proletárok rá sem hederítsenek.

Aztán ez a Pelikán is gödény lett előbb, majd rálépett az általa akaratlanul kitaposott útra. Úgy látszik mégsem találkoztak, mert sárga, lila köd – tudják, a levegő nevű gázkeverék – sem mozdul. A villamos még alszik és mállik. Majd előbb lépcsőit, ablakait, oldalait, tetejét, áramszedőit és mindenét rozsda marta, hogy ne ragyogjon.

A vezető még áll megmerevedve, ő már nem is remél új fogsort, sem idegrángást. A mozgalom tette elmozdulatlanná.