Már mindenki kockahasnak hívta, ettől boldog volt addig a napig, amíg valaki sörgöndörületnek nem nevezte. A tükör elé állt, nézelődött, majd bevágott hatvanöt fasírtot. Benyúlt a háztáji húsüzletbe néhány szál kolbászért, és begyömöszölte a bundátlan rántott szeletet. Pici fejével már nehezen nézett körül, ezért kénytelen volt nagyra növeszteni szemeit.
Sehol egy falatnyi hús, elfogyott... Ám ha valaki húsevő hús, annak húst kell falnia! Nagyot nyelt, vett egy organikusan episztolikus lélegzetet, majd gyömbérmártásos pácalattvalónak képzelve fogra valóját, elkezdett nyakalni önmagát.
Csak evett, evett, falt, mígnem a padlón találta magát.
- Hogy kerülök ide, a kutyakeservit? Bár mindig szerettem az ebeket, de most még rájuk is mérges vagyok! Megettem magam! De a már nem létező gyomrom még mindig éhes. Falnom kell tovább ami még maradt belőlem. Egy pár nyereg alatt puhítandó sületlen zsírcsepp lettem...
Ropogott, aztán minden egyebét benyelt, s már nem tudott szólni. Önmaga utolsó borsszemnyi darabkájának eltakarításában a házi nyestje segített volna, akit ezért gyorsan megevett.
Most kezdhet mindent elölről...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése