2015. december 10., csütörtök

A kép olaja alatt

Picasso albumából vettem ki, bár nem tudom, hogy került a kezembe. Azt végképp nem értettem, miért rajzolt egy krumplinak álcázott, félrecsapott baseball sapkában sziklából kinéző fejet. Talán azért, mert a kövér, pattogatott kukoricagránát robbanása közhelyszerű lett volna? Még az is lehet, hogy körömreszelővel véste a hegy közepébe azt a fejhegyet, amitől lekékült az egyik szeme, a másik pedig egy sötét szemüveg alá burkolózott.
Kemény kalapja teteje egy fakalapács műve, eredetileg domború volt. Most a Hold két bőröndöt cipel, mert vásznára akar jutni, és mindenáron meg akarja mászni a kidomborult hegyet. Mit neki az éj? Hadd sötétedjen, az emberek higgyék nyugodtan azt, hogy a felhők mögé bújt.
Kattant a bilincs, jobbról is, balról is egy-egy kommandós ragadta meg a Holdat, és elindult vele ki-ki a maga parancsnoksága felé. Ettől lett belőle két félhold. Picasso mester, mérgében képére festette a hosszú nyakú kancsó alakú bakelitkislemezt, melyet szemüveges pufók pofák pókhálón át - akarom mondani az internet világhálóján - küldözgetnek, és persze SMS-ekben, meg MMS-ekben eresztik szerteszét.
A kőszobor, ráfestett olaja alatt egy Sziszifusz görget fölfelé kőgolyóbist a rajta táncoló akrobatával, s együtt gurulnak újra meg újra alá.
Se kép, se szobor, se hegy, de kőgolyó sincs már, csak egy pár bepanírozott nyúlfül. Nyuszkó szorongva várja a sarokban, vajon visszakapja-e őket, mert nélkülük nem tud hitelesen rettegni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése