Osztódás

Hetek óta koplalt. Jól megtanulta előre a nyelvet, azt is tudta, egészen más szociális háló, inkább pókháló van abban a nagy országban, mint megszokta, ezért rengeteg területen szakosította magát, de így is már a negyedik hete koplalt. Hirtelen bevillant neki, hogy valaki, valamikor valamit leírt, és azt ügyesen, akár használni is lehetne. Bement az első vendéglőbe, letelepedett és rendelt.

Egy szolid ebédre még éppen futotta, de valahogy meg kellett volna alapozni a jövő ebédeket is.

Belevaló vegetáriánus húsfaló — mert négy káposztát is megevett —, New York közepén odabillentett asztaltársának.

— Kiszera méra bávatag.

Gondolta, az Egyesült Államokban ezzel biztosan tarolni fog.

— Hogy mondja, Miszter?

— Mondom, kiszera méra bávatag!

— Ja, köszönöm, nem vásárolok sem előfizetéssel, sem részletre, sem utófizetéssel. Most mennék, ha nem haragszik.

A húsfaló arca megpirosodott, haja feltöltődött villamossággal, pislogni sem bírt, amikor az asztaltárs átkiált a túlsó asztalhoz.

— Bobby!

— Igen?

— Kiszera méra bávatag!

— Mi van?

— Mondom, kiszera méra bávatag!

— Nem értem…

— Te, idefigyelj! Párbajozni akarsz?

— Az a világ már elmúlt, úgy emlékszem, de ha még egyszer elmondanád…

— Azt mondtam, kiszera méra bávatag.

— Aha…

— Hát akkor rendben?

— Naná!

— Most fizetsz, készpénzzel vagy átutalod a bankszámlámra?

— Én a kápé híve vagyok. Mennyibe kerül ez az egész?

— Négyezer hatszáztizenöt dollár.

— Parancsolj, kérlek.

Nyújtja át a tárcájából előhalászott összeget. A húsos növényevő csak néz. Ennyire elírta volna ezt az egészet Karinthy?

— Figyeljen ide, amatőr! Ugyan, kiválóan beszél angolul, a kiejtése is elég jó, de az első szava után rájöttem, hogy magyar. Teljesen akcentus nélküli egykori honfitársat még szinte sohasem hallottam. Bár a honfitárs szót is gyorsan felejtse el, itt gyökereket kell mondani, mert úgy elveszíti a zöldkártyáját, mint a pinty. Na nézze, ilyen és ehhez hasonló helyekből ezrével van New Yorkban, felosztjuk őket. Mindenhonnan nézze ki a legélhetetlenebbnek látszót, aztán addig járjon arra, míg nem érzi, hogy kezd feltűnni, mert az emberek általában egy-egy adott helyre visszajárnak. Attól ne féljen, hogy kifogyunk a lehetőségekből, emberi aggyal mérve New York végtelen. Magyar akcentusúval többé ne próbálkozzon, mert ezt a halandzsát csak az nem ismeri, aki az életében soha semmit nem olvasott.