Kötelesrész

– Megsodorta rendesen?

– Én kérem, szokásomhoz híven verem és fonom.

– Részekben?

– Nem vagyok részeg, uram, soha nem iszom.

– Ne tekerje ki a szavamat!

– Teker… Értem már! A két végletre gondol talán?

– Igen, az egyik a köteles, a másik a köléltelen. A döntés szerint nem úgy lesz, ahogy a korábban jogtalannak ítélt jogosokkal le akarták nyeletni! Ők, az örökösök sodortatták, hogy végre megkaphassák járandóságukat. Most megkapja a magáét az az egy, aki nem volt hajlandó lemondani! Mutassa!

– Itt van, kérem.

– Szép munka, ha nem is kábító. Azt hiszem, szelíd, nem vad kenderből készült…

– Úgy van, uram.

– Végezze el az utolsó simításokat. Csináljon egy szakítópróbát, aztán majd kiosztjuk a részeket.

– Megmérem, kérem szépen, nálam másfél tonna után bolyhosodott fel.

– Nem szakadt?

– Nem.

– Akkor jó, a jogát vesztettnek annál kevésbé, kioszthatjuk neki a köteles részt. Szóljon a nagy kötelességtudásúnak és két kisebb, még csak spárgányi munkatársának is, hogy el lehet választani a részeket, a kötél nélkülit a kötelestől.

– Megbocsásson – mint egy himbálózó függőhíd laza korlátjairól –, lecikázott bennem a felismerés. Köteles vagyok jelenteni… Jaj, mit mondtam! Ugye, kérem, ha nem kérem vagy követelem perben, akkor köteletlenül hagynak?

– A köteles rész minden olyan embernek jár, aki túl sok csomót keresgél!

– Igen, kérem, megértettem és megjegyeztem. A nagy csomó kákát kerülve, csomótlan peren kívüli egyezséggel lemondanék saját kötelességemről.

– Elfogadom, ha továbbra is megmarad a független köteles részek követelőinek, áttételes dependenciájú függőség-okozója! Kötélség gyártója és készítője!