Playback

Mocorogtak a feltalálókonferencián, ahol végre, hosszú várakozás után megjelent az aznap elnöklő, legfőbb feltaláló. Felállva tapsolták meg, amíg a pódiumig ballagott, aztán mindjárt a lovak közé csapott. Rövid helyzetértékelés után, hiszen jobb ingyenreklámot elképzelni sem lehet egy ilyen csúcstalálkozónál, bejelentette:

– Uraim és hölgyeim, feltaláltam a bőgőmasinát.

Valaki a teremből rosszkedvűen megjegyezte:

– Van otthon olyanom, pelenkázza az asszony. Nem tudok tőle aludni.

– Kérem, kolléga, ne komolytalankodjon, ez egy gép, amely – a masina szót nem kell elmagyaráznom – tökéletes minőségben adja vissza a bőgő nevű hangszer hangját, természetesen mechanikusan. Maga a szerkezet formailag is teljesen az előbb említett méretes hangszer alakú.

– Na de, elnök úr, ha meg nem sértem, mire alkalmas egy ilyen találmány? Általában mi a célja? – vetette oda egy izgő-mozgó, minden után érdeklődő. A feltalálók ilyen jellemrajzúak.

– Kérem tisztelettel, először is ismertetném a működési elvét. Tehát a bőgőmasina… Nem nagyon részletezném, mert akkor gyorsan lekoppintanák és előttem levédetnék. Annyit elárulok, hogy a gőzgép, atomreaktor, egy szánalmas, XIX. századi esztergapad és még néhány létező találmány működési elvét gyúrtam kicsit megsózva, kovásszal dagasztva masinává. Arra a kérdésre, hogy mi az értelme, természetesen annak, aki nem akar bőgővirtuóz lenni, semmi. Viszont aki egyáltalán nem tud játszani a hangszeren, de fel akarja venni a versenyt Pege Aladárral, nem kell tanulnia, nem kell vesződnie. Beül a hangszer mögé, megfogja az agyát, gondosan ügyel, hogy még véletlenül se érjen a vonóhoz, csak mímelje – leszürkített fényviszonyok között – annak mozgatását. Szebb zenét, ha akarna, sem tudna a fülekbe mászatni. Na, most jól kiadtam magam! Bizony génmanipulálásról is szó van, a fülbemászó egyik géncikke is alkotóelem…

Megbolydult itt a konferenciaterem, és jobbról-balról jöttek a kérdések.

– Mondja, tisztelt professzor úr, ezt bármely hangszerrel meg tudná csinálni?

– Hogyne, kérem, aki csónakot tud készíteni, az jachtot is, aki jachtot, az hajót is, aki hajót…, szóval az nagyon nagy hajót is.

– Azt akarja mondani, a bőgőmasina elvén egy egész zenekar teljes hangszerállományát meg lehetne csinálni, rajtuk játszani nem tudó zenészekkel? 

– Igen, kérem, valamikor meg. Hiszen 1964-et írunk, az úgynevezett playback gondolatát is, az én találmányomról fogják lekoppintani, a bőgőmasináról. Gyorsan levédetem a playback nevet is, titokban, széfben. Várok úgy tizenöt-húsz évet, és mikorra annyian lesznek az ötletlopók, hogy nem tudnak visszakozni, nem mentesülnek a következményektől. A törvény nem ismerete nem mentesít, ugyanígy egy fogalom jogvédettségének nem ismerete sem, ha valaki a használatára vetemedne.

Mindezeket a playbackre vonatkozó gondolatokat, szavakat, csak gondolatban ejtette ki, természetesen esze ágában sem volt saját jövendő karrierjét felrobbantani.