2011. december 28., szerda

Halszerencse

Hajmeredvény a pecafogó technikád, öreg, szétpukkadok a röhejtől! Ahogy elnézlek innen, te vaksi, ha az összes igyekezet is rád feszül, akkor sem látsz. Hurráoptimizmusodba fulladva, csokornyakkendős életedet másik oldalára fordítva velem szembeszállni mertél. Még hogy ráharapjak arra a kőkemény, kagylóhéj ízű kishalnak látszó tárgyra! Ugyan. Fodrozok egyet a vízen, hogy csukódj remegő várakozásba. El is kéne húznom, de már olyan kövér vagyok, ha meglátnál, azonnal belém szeretnél. Szétgyűrődök a bennem sompolygó ikralerakattól… Legalább egy picit próbáltál volna betagozódni mocskos sorstársaidhoz, akik közül a combtövig érő, zöld színű tudom-is-én-miben rejtőzködő, algás vízbe gyökerezett fának nézett. Egyikük örökre kihörpintette az összes vizet az én drága Jocókám életéből. Még azt is láttam, ahogy a parton, szétszerelése után, egy tüzes rotyogóba dobták, de téged inkább berántalak, minthogy te ránts ki engem. Ó, te, botfogók szerencsétlenje, ha nem hagyom abba a röhögést, el fogok ájulni! Már nagyon megviselsz, össze kell szednem magam, bruhuhu, de nem bírom, hahaha, mert rosszul lettem tőled, te pontyfogó utánzat. Azt képzeled, hogy ilyen átlátszóan pattanásos módszerekkel bármire is mehetsz?
 A hal tovább röhögött a meder alján hengergőzve, jobb és bal uszonyaival, sőt farok- és hasuszonyával is megpróbált ellenállni, de képtelen volt. Tehetetlen hahotázásában rángatózva, irányíthatatlanná vált mozgással nyelte, hatalmasra tátott szájával, zsinórig a csalit. A mérnök úr, aki orvosi utasításra kezdett aktívan sprotolni – imígyen pecabot-fogás formájában – hajon harapta volna magát, ha nem kopasz, mert még kifogott hahotázó hallal nem találkozott. Azon is elmorfondírozott, lehetséges, hogy mégis rosszul tanították annak idején, biológia órán, a halak tüdőtlenségét, és az egész kopoltyússág csak egy idétlen mese. Precíz mérésekkel a hal élősúlyát, majd űrtartalmát is meghatározta, későbbi bizonyító eljárásra. Másnap, halfiléfogyasztás közben, kételyei előbb oszladozni, majd a vacsora végét jelző, "apukám, ezt ki sem néztem belőled" feleségi vállveregetés után és egy pohár vörösbor lecsúsztatásával teljesen megszűntek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése