Kút a kútban

- Apám, maga mit csinál ott? 

- Alapozok, fiam, mert kutat ásunk, valahol meg kell keresni a helyét. Most a kútban ások egy kutat, hogy aztán legyen helyed kutat ásni bele.

- Kiabáljon már hangosabban, nem értem. Az a kis fénypont odalent maga, nem?

- A víz pofátlankodik, de majd szólok neki, hogy húzzon odébb, mert még ásnom kell 25-30 métert, hogy te is megáshasd majd a magadét. Nálunk ez így megy nemzedékről nemzedékre, mindenki a magáét ássa.

- Nem szűk az egy kicsit, apám?

- De, nagyon. A felső, nagyapádé, jó méter széles. A tudós emberek átmérőnek neveznék. Ez itt már szűk hatvan centi, a tied kisebb lesz.

- Mi van, ha lesz gyerekem?

- Legyen lány.

- És ha férjhez megy, és az ura kutat akar ásni, akkor hová áshatja a magáét?

- A tiedbe, fiam.

- Én még nem láttam olyan hosszú keskeny férfit, aki egy fél méter széles micsodájú kútban, keskenyebbet tudna ásni.

- Ha tudnád mi mindent nem láttál még! Na, én nyomom az ásó rugóját, mert az idő fogy, ez a kút pedig nem elég mély még, hogy beleengedjelek. Azt hiszem elég lesz, ha a dédunokám egy rendkívül hosszú injekciós tűvel leszúr.

- Magát?

- Hát élek én még a dédunokám felnőtt korában? Nem, fiam. Éppen ott, ahol te, majd leszel sok tíz méterrel mélyebbre. Ne kiabáltass tovább, mert nem tudom csinálni a dolgomat!

- Apám, még egy kérdés. Van vékonyabb injekciós tű is?

- Majd csináltok.

- És utána?

- Akkor is.

- Hú de megnyugodtam. Ez így a környék legjobbika lesz talán. Néhány nemzedék után kipottyanunk a Föld túlsó oldalán. Apám, hallja amit mondok? Azt hiszem megsüketült, pedig szólni kéne neki, hogy éppen hozzák a vezetékes vizet. Most mi lesz? Az egész jövőkép felborult. Hátha még felmászik egyszer, néha iszik, meg eszik, aztán ás tovább... Akkor szólok neki, nem akarom nagyon kiábrándítani szegényt, mert aztán ő ábrándít ki engem és azt mondja hogy... Vajon mit mond? De jó volna hallani, de már egy szavát sem... Nagyon mélyre ásott szegény.