Életcsend

A kandalló előtti kosarat sárból mentette ki gazdája. Most lakozottan heverészik a langyos-barna padlón. Fával rakták tele, még egy puha takaróval is lefedték.
Odébb, másik kosárból bolyhos sál nyújtózik alá, s a gránitkandalló tüze mellé még számtalan más fényadót is tettek. Szépek ezek a gyertyák, s ha lehet, lángjuk pár fokkal feljebb csavarja az otthon melegét.
Nagy bazalt lemezre támaszkodik a lángnyelvek rejteke. Kinn fagy, a szobába ódon hangulatot önt meleg.
A tűz nagyobbik felét kihúzza a kéményen a cúg, ezért sármentett kosarunk tartalma egyre fogy. Újra, meg újra töltik, s a nagy, emberszív lakta szobát eltölti a szeretet.
A sarokban egy jól nevelt kutya ásítozással fürkész vackáról, s a lángnyelvek tánca nem hagyja fekete színű hamuvá égni az éjszakák vörösen izzó szeretetparazsát.