Már elvégezte magában a számvetést és alig várta, hogy odaérjen. Ő nem fog ordítozni, nem nehezíti annak a szegény embernek a munkáját, aki reggeltől estig magasra rángatja fel azt a súlyos fémterhet. Szinte mindenki megpróbálkozott munkáját nehezíteni.
Olyan is akadt, aki a sakált túlordította és idegileg kimerítette azt a szegény, de becsületes munkavállalót. Henryvel, a szomszéd utcából, gyerekkoruk óta ismerték egymást. Akkor még utálta a vért, többször fel kellett locsolnia, mikor egy-egy csínytől megsérült a térde. Később megszokta, ember lett belőle, most büszke lehet barátjára.
Na végre, már a sorban áll és apró léptekkel halad. Ő hallgat és ott is hallgatni fog, sőt, ha lehetősége lenne, kezet szorítana lelkiismeretes pajtásával.
Még ketten álldogáltak előtte, amikor csípőből hirtelen kiszaladt belőle az erő, majd térdtől lefelé is remegni kezdett. Két dragonyos volt kedves segíteni neki, miközben az életösztön fába szorult férge ordított belőle.
Hason feküdt, rászíjazták a deszkalapra, majd nyaka és feje kalodába kerültek. Henry, a felhúzott penge mestere meg sem ismerte. Ő elájult két ordítás között, de amikor suhant lefelé a guillotine pengéje, még egyszer a hátgerince velejében végigfutott a borzalom.
Szegény Henry még négy napot dolgozott ebben a nehéz fizikai munkában, aztán egy ifjú titán, aki azt képzelte magáról, hogy az ő feje a nyakára forrt, neki is felhúzta a pengét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése